Cukrászda kialakulása

Régmúlt korok embere is kiegészítette étrendjét valamilyen édességgel. Kezdetben a méz és az édes gyümölcsökből készült étel, valamint az aszalt gyümölcs volt ennek az elsődleges forrása. Az aszalt szilva, a mézes dió közismert édesség volt. Az ókori Rómában már működtek édességboltok, de főleg a háziasszonyok készítették, készíttették otthon. Ez később is így maradt, mindaddig, amíg ki nem alakult az édességipar.

cukrászda

A régi krónikák szerint az ókorban a méz tartósító anyagként is szerepelt, mézben tettek el télire néhány dolgot, sőt mézből cukorkát is tudtak készíteni. Egy kicsit is jómódú embernek a mézes sütemény és a mézes bor naponta ott állt az asztalán. Ismerték a cukornád levét és a belőle készíthető cukrot is. Indiában mind a mai napig ez a fajta alapanyag az egyik legfontosabb édességforrás. A cukornád levét az utcán felállított praktikus présgéppel a vásárló előtt facsarják ki, és máris kortyolhatja a nektári italt.

Eleinte a molnárok a kenyér mellett kalácsot is sütöttek, később ezt a sütőcukrászat vette át.

A régi feljegyzések szerint először a Velencei Köztársaságban készítettek marcipánt. Érdekes kultúrtörténeti adalék, hogy Mátyás király egyik újévi asztalán az ünnepi fogások között egy cukrozott mandulából készített sakktábla állt.

A XX. század első felében a cukrászok a szörpöket, befőtteket, lekvárokat még maguk készítették. A cukrászat történetében voltak olyan kimagasló személyiségek, mint Dobos József, a róla elnevezett Dobos-torta megalkotója, vagy Gerbaud Emil, akinek Vörösmarty téri cukrászdája Párizs kávéházait akarta túlszárnyalni. Már életében nagy hírnévre tett szert, ma is az ország első cukrászdája.